• Mérges vagyok. Nem tudom miért? Néha őrültként ébredek, és nem tudok tenni ellene semmit. Bárcsak ne lennék olyan őrült! Nem tudok segíteni magamon.
• Mindennap újra és újra…. Az egész életem olyan dolgokból áll, amelyeket meg kell tennem, és ezek nem azok, amiket én akarok. Tesztek, feladatok, papírok, projektek. Az egész napot olyan emberekkel töltöm, akikkel kénytelen vagyok együtt lenni, akik úgy érzik magukat, mint én.
•  Néha az az érzésem mindannyian megsérülünk az iskolában. Tanárok, de leginkább a diákok. Nem mondom el, mert szégyellem, nem akarom, hogy tudják, mennyire fáj valami egész idő alatt.
• Az egész életem "Nem akarok ..." Nem akarok felébredni, nem akarok ágyba menni, nem akarok iskolába járni. Nem akarok ... Nem akarok ... Nem akarok.
• Csak aludni szeretnék. Ez az egyetlen alkalom, amikor nem aggódom, az egyetlen alkalom, amikor nem vagyok ideges.
• Van úgy, hogy elrejtőzöm a szobámban, és nézem a NetFlixet, a YouTube-ot vagy elmebeteg videókat újra és újra, mert nem akarok a saját gondolataimmal foglalkozni. Ez őrülten hangzik?
• Igen, tudom, hogy a szobám rendetlen, de nekem ez így tetszik. Pont úgy néz ki, ahogyan  belül érzem magam.  Nem szeretem, ha megkérdezik, mi a baj, mert nem tudom! Nem tudom, honnan származnak ezek az érzések!
• Néha valóban szörnyű dolgokat mondok, szörnyű dolgokat! Ilyenkor másokat hibáztatok, átkozódom. Nem mindig érzek így. Amikor régen rám néztek az általános iskolában, láttak egy kis kölyköt, aki mindig annyira boldog volt. Egy kis gyereket, aki szeretett táncolni és énekelni, aki nem törődött azzal, mit gondolnak az emberek. Úgy érzem, ez a kisgyerek halott.

Figyelj, elmondok neked valamit, amit lehetetlen elmondanom a szüleimnek, mert én magam sem értem!

• Azt szeretném, hogy ha kibírhatatlan vagyok, akkor is szeressenek. Szeretném, ha ilyenkor is erősebbek lennének a szüleim, mint én!  Legnagyobb szükségem akkor van rájuk, mikor azt gondolom, nem akarom, hogy te legyél az apám, anyám! Szükségem van rá, hogy türelmesebbek legyenek, mint én!  Még akkor is, amikor kiabálok velük, még ekkor is szükségem van arra, hogy szeressenek engem!

Ez bonyolultnak tűnik, de ha meg tudnám mondani, hogy segítsenek nekem, valami ilyesfélét mondanék:

 Adj nekem helyet

Ne gyere be a szobámba, amikor nem válaszolok! Amikor rám támaszkodsz vagy kérdéseket teszel fel, rosszabbul érzem magam. Egyedül kell lennem! Szükségem van egy helyre!

Ne kiabálj rám

Amikor kiabálsz, átkozottul érzem magam. Érzéstelen vagyok?  Úgy érzem, én vagyok a legnagyobb csalódásod! Amikor tényleg dühös vagy rám, azt gondolom, jobb lenne, ha meg sem születtem volna.

Vedd el a telefonom, internetem!

Nem tudom kikapcsolni a telefonom, próbálom, de nem tudom! Tudom, hogy elrabolja az időmet,  de nem tudok segíteni magamon. A közösségi média a kábítószerem, nem tudom abbahagyni a folyamatos ellenőrzését! Szükségem van a segítségedre!  Szükségem van rá, hogy határokat szabj!  Harcolni fogok veled, és mégis erre van szükségem! Ne próbálj megérteni, csak csináld!

Állíts le!

Ne adj meg mindent, amit akarok!  Szeretném megtanulni, hogyan lehet a pénzt megtakarítani, elkölteni, beosztani.  Utálom, hogy csak rajtad múlnak ezek a dolgok!

Keress valakit, akivel beszélhetek!

Szükségem van valakire, akivel beszélhetek, és az nem te vagy! Szükségem van egy felnőttre, akivel megbeszélhetem azt akivé válni szeretnék! Független, és mégis hisz bennem, megért. Mentor, tanácsadó, terapeuta ... bárki, aki reményt adhat nekem, ha túl kevés vagyok a magam számára.

Mondd el, hogy szeretsz engem!

Úgy teszek, mintha nem érdekelne. De valójában hallanom kell: "szeretlek". Akkor is, amikor pokollá teszem az életedet! Ennek ellenére, még mindig szeress! 

 Azt hiszem, tudom. Szülőnek lenni nagyon kemény dolog. Néha talán arra gondolsz, miért is tetted. De ígérem, amikor majd idősebb leszek, újra élvezni fogjuk egymást!  Addig is bizonyosra tudjátok, nagyra értékellek bennetek! Nem mondhatom ezt el gyakran, de nagyon szeretlek benneteket!

A képek alkotója: F. Kata