„Ha unod már az ipari turizmust” ... utazz az Orient Expresszen!

Háttér

Juli és Ádám 10 éve házasok. Két gyermekük született, akikkel rendezett anyagi körülmények között élnek.  6 éve a gyermeknevelés és a háztartás tölti ki a lány hétköznapjait. Minden erejével igyekszik örömét lelni a jelenlegi feladatmegosztásban, de nagyon szeretne újra munkába állni. Otthon is maradhatna -mivel Ádám jövedelme bőven elég a család életszínvonalának megtartására-, Juli azonban szenved. Diagnózisa szerint folyamatosan romlik az egészsége, állandó gyomorgörcsökkel küzd. Juli úgy érzi, férje szisztematikusan bombázza az énképét, leértékeli a képességeit, alkalmatlannak találja őt, hogy helyt álljon a munka világában. A tartós, rossz hangulat a válás szélére sodorta a házaspárt.

 „Boldogtalanság,:olyan vágyak vágyására vágyni, amelyekre nem vágyunk.”

„Azt akarom, hogy azt akard, amit én akarok, de ne azért akard, mert én akarom, hanem magadtól akard azt, amit én akarok.”

(Dr. Kollár József, Life & Business Design Intézet Dr. Kollár Coaching Iskolája)

Világos, hogy nem kíván háziasszonyi szerepben ragadni, de a mai napig mégis ezt csinálja, láthatóan 6 éve nem mozdul ebből a helyzetből. Vágyik családanyának lenni, de valójában nem vágyik rá, hiszen boldogtalan tőle. Vágyik a munkába, karriert építeni, megmérettetni, versenyezni, de valójában nem vágyik, mert ha tényleg erre vágyna, ezt csinálná, de legalábbis tenne érte. Miközben eredetileg a hozzátartozói érdekében tölti otthon a napjait, éppen a családjában képtelen örömét lelni. Eközben a körülötte állókat hasonló szenvedésre kényszeríti. A férjének és a gyerekeinek szüksége lenne egy stabil, kiegyensúlyozott háttérbázisra, de minél erősebben követelik, annál inkább elveszítik a reményét is annak, hogy az anya valaha megadja nekik. Juli azt szeretné, hogy a többiek lássák be az ő érdekét és tegyék magukévá az igényeit. Ne azért engedjék őt munkába, mert ő azt látja jónak, hanem maguktól akarják, aminek éppen az ellenkezőjét szeretnék.

Bárhová nézünk, csupa önkörébe záródó, belső ellentmondás, ontológiai kettős kötés.

Gondolkodjunk el a híres krimin: Gyilkosság az Orient Expresszen! A történetben egy kis csoport arra szövetkezik, hogy megbosszulnak egy korábbi, súlyos bűnt. Miközben a tervüket valóra váltják a vonaton, senki sem sejti, hogy bármi közük is lenne egymáshoz. Úgy erősítik meg a kapcsolatukat, hogy utalást sem tesznek rá. Úgy alakítanak ki egy életre szóló, mellesleg az életüket kockáztató köteléket, hogy semmiféle tartóst viszonyt nem hoznak létre. Az összefogásukat nem a múltra, múltbeli közös élményekre alapozzák, nem valamiféle személyes szimpátiára, nem is az egymást segítő gesztusokra, napi jótéteményekre, sem kurkászó megbeszélésekre. Sőt, ezek bármelyike végérvényesen bajba sodorhatná mindegyiküket. Akkor jön létre köztük a legerősebb szál, amikor nem foglalkoznak azzal, hogy egymáshoz tartoznak (ugyanis nem érnek rá, mindvégig leköti őket a titkos akció). Abban a pillanatban fognak össze, amikor  pedig szó szerint nem fognak össze, hiszen mindenkinek a saját feladatát kell önállóan végrehajtania.

Minden ellentmond annak, ahogy a hétköznapi logikával egy kapcsolatépítésről gondolkodunk.

Hogy lehetne a frissen feltárt stratégiát követnünk? Úgy legyünk egy család, hogy ne erőlködjünk, hogy családnak látsszunk. Hogy legyen stabil háttérbázisunk? Hogy ne nyomorítsunk senkit a stabil háttérbázis szerepébe.

 „Ha unod már az ipari turizmust” ... utazz az Orient Expresszen!

Mindenki látott már vonatot zötyögni. Uncsi. Induljon a bakterház most útnak!

Juliék eddig azon fáradoztak, hogy riogassák egymást a család nevű szellemmel. Rémálmuk lett az egésztől. Fárasztó egy történet. Mi lenne, ha szelleműzés helyett asztalt táncoltatnának? Egyenesen egymást. Mintha mindenkit elszegődtetett volna az anyja a Juli-Ádám-féle bakterházba tehenet őrizni (az ám az anti-izgi). Mindenki elmehet "jó tanácsokat" szerezni a szomszéd bakterbódé vasutasához (mondjuk egy okos és kreatív coach-hoz, aki benne van a játékban!).

Emeljük fel a kezünket: Ki az, "Akit a mozdony füstje megcsapott"?

(Fenti esettanulmány részlet, mely a Dr. Kollár Iskolája: coach , mediátor képzés, vezetői designgondolkodás, a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara közös képzésében készítettem)