Mondod, az iskola falai között társaid értékességének megítélése azon múlik, hogy milyen kocsival viszik az iskolába ...

Mondod, az iskola falai között társaid értékességének megítélése azon múlik, hogy milyen kocsival viszik az iskolába, később ő milyen autóval megy iskolába, hány barátnője, barátja van, és azok szülei milyen társadalmi osztályrendbe sorolhatóak, vagy milyen kapcsolat rendszerrel rendelkeznek, mit tudnak megszerezni, hány szerelmet tudhatnak maguk mögött.

Amikor azt veszed észre, hogy a másiknak több van, mint neked, gyengének, szerencsétlennek érzed magad, és cikinek azt, amid van. Miért lehet ciki, hogy milyen a ruhád? Miért vagy te kevesebb, hogyha a büfébe nem tudsz vásárolni, hanem otthonról hozol tízórait? Miért nem lehet azt mondani, hogy NEKED nem kell? Nem attól vagy VALAKI, ha a jogosítványod mellé, megkaptad az autót is! Vagy attól leszel Alfa ha motorral döngetsz az iskolába?

Neked, valamilyennek mindig lenned kell? Tökéletesnek? Ki mondja meg mi a tökéletes? Lehet azt mérni? Ha lehet, mi a mértékegysége, és mennyitől leszel olyan cool? Irritál az, akinek nem kell efféle pótszerekhez nyúlni, vagy meg sem engedheti magának? Ez az energia megtűri maga mellett az őszinteséget? Ha érezteted másokkal, hogy nekik valamijük nincs, ettől te több leszel? Ettől jó ember leszel? Igaz, hogy ebben a fogyasztói társadalomban ez a viselkedés és értékrend, magas szintre emelkedett, és ezt sugallja a média is.

Mert, ha súlyfölösleged van az a baj, ha sovány vagy, anorexiásnak gúnyolnak. Sosem lehetsz elég jó! Annyi sérelem ért, hát vágsz magadon itt, ott, szavak helyett pengével. Melletted suttog, gonoszan bíztat, hogy ez, megkönnyebbülés, minden rendben lesz, ha mélyebbre vágsz. Ott vagy, középen. Te, egyedüli, emberi szemekkel, körülvéve démonjaiddal.

Mindenki kapaszkodókat keres az életben. Borzasztóan egyedül érzed magad, ezáltal nagyon befolyásolható is leszel, és bedőlsz azoknak a hatásoknak, ami a világból kifelé jön feléd, vagy a szűkebb környezeted nyom rád. És ha az a ciki, hogy még nem szexeltél 16 évesen, akkor ettől fogsz szenvedni, ettől érzed csökkent értékűnek magad, de lehet bármi mástól is. Nem kellene korbácsolni a hátad, hogy te milyen szánalmas vagy!

Hol lesznek 5-10 év múlva ezek a mértékadó lányok és srácok? Mekkora szerepet fognak játszani az életedben?  Valóban érdemes sérüléseket gyűjtögetned, hogy később kisebbrendűségi érzéssel fűszerezd jövőd forrását? Vagy saját látomást teremthetsz, 21. századi eredeti gondolatokra vadászhatsz, és „kibernomádként” (dr.Kollár József) kiütheted a kiégett kulcsávókat!

Tömeggyártás helyett, nyúljunk csipesszel a tengerbe! Segítek!