Designgondolkodás nélkül, alapvető problémáikhoz nem tudunk segítőkezet nyújtani.

"Ne félj tettben és akaratban az lenni, ami vagy!" (Shakespeare)
Törjük meg együtt a rossz játékszabályt!

A következő nemzedék gondolkodói.
Amikor rájöttem, hogy a világon bármi adhat inspirációt.

Amikor megszületett fejemben, hogy 13-14 éveseknek szervezek szónokversenyt, magam előtt láttam annak a sok érdekes gondolatnak a megszólaltatását ...

„Ha unod már az ipari turizmust” ... utazz az Orient Expresszen!

Juli és Ádám 10 éve házasok. Két gyermekük született, akikkel rendezett anyagi körülmények között élnek.  6 éve a gyermeknevelés és a háztartás tölti ki a lány hétköznapjait. Minden erejével igyekszik örömét lelni a jelenlegi feladatmegosztásban ...

Sokatoknak okoz fejfájást a közelgő felvételi. „Mit tanuljak, mi legyen a hivatásom?” és „Vajon tényleg ezt akarom csinálni?”
Szeretném figyelmeteket egy dizájn szemléletű megközelítésre irányítani.

Mondod, az iskola falai között társaid értékességének megítélése azon múlik, hogy milyen kocsival viszik az iskolába ...

Az utóbbi időben felfigyeltem egy jelenségre. Egyre több kamasz fordul hozzám, mert elszigeteltnek, magányosnak érzi magát. Baráti társaság peremén egyensúlyoznak, hogy a valahová tartozás érzésének illúziójával nyugtassák háborgó gondolataikat.

Elgondolkodtató szempontokat taglaló könyv került figyelmem középpontjába. Arno Gruen fejtegetését szeretném megosztani veletek. Címe: A normalitás tébolya. A realizmus mint betegség: elmélet az emberi destruktivitásról. Számos kérdéskört taglal, itt most azokról írok, amelyek engem továbbgondolásra késztettek. Gruen irodalmi műveken keresztül mutatja be a folyamatot, mert úgy véli, a művészek őrzik az emberi lélek valódi mozgatórugóinak ismeretét, s mert ők azok, akik elköteleződtek a valóság feltárása mellett.

„A szóbeli bántalmazók áldozatai általában tisztában vannak érzéseikkel, ám saját benyomásaik helyett szívesebben hisznek abban, amit társuk állít róluk, vagy a kapcsolatról.” (Patricia Evans: Szavakkal verve)